A szivrend lovagjai [antikvár]

184.. október vég-e felé, a kora délutáni órákban, négy hatalmas pej ló gyönyörű fogatot röpített a nivernaisi országúton, Franciaország egyik legszebb, festői részletekben bővelkedő vidékén. A csukott fogatban három ember utazott: apa, anya és egy négy éves szőke, kékszemű kis fiú. Az apa körülbelül harminchét éves, de fiatalabbnak látszó, magas, feketehajú, kékszemű, nyílt tekintetű férfi, az anya alig huszonöt éves, szőke, halványarcú, mosolygó hölgy volt, boldognak látszó, de szomorúságra hajló kedéllyel. Mint a kinyílt rózsa a fakadó bimbóhoz: úgy hasonlítottak egymáshoz anya és gyermeke. Az utazók előkelő külseje és finom ruházata, maga a pompás fogat, valamint a bakon ülő két egyenruhás inas magas társadalmi állású személyeket sejtetett. E látszat nem is csalt, mert a fogatban Kergaz Armand gróf tért vissza családjával együtt Olaszországból, hol esküvője óta tartózkodott és most yonni birtokára igyekezett, néhány hétre, mielőtt a téli idényre párisi kastélyukba költöznének. Kergaz gróf ugyanis, alig hogy megesküdött Balder Johannával, Párisból Palermóba utazott fiatal feleségével, kinek egészségét az esküvőjük elé tornyosuló akadályok és veszedelmek nagyon aláásták.