A szobor özvegye [antikvár]

Részlet a könyvből: A szobor özvegye Aki most azt mondja, hogy ostobaság a szobor özvegyéről beszélni, mert olyan nincs: az egy kicsit megkésett a bölcseségével. Régebben megmondtam én azt már, ki is nevetett miatta Bogárfalvának mind a nyolczezer lakosa. A szobornak nincs özvegye ? Mert szobornak nem lehet özvegye? De mikor itt van a szobor is, meg az özvegye is! A szobor itt áll a népkertben, az özvegye pedig itt lakik a Hangya-utczában s ha reggel kinéz az ablakon, üdvözölheti az urát, aki szobor. Micsoda ostobaság az tőlem, hogy mégis vitatkozom! Már csakugyan igaza van a plébánosnak, hogy olyan vagyok, mint páter Ambrózius, aki a hajó födélzetén elővette a mappáját s bebizonyította, hogy ők most mindnyájan szárazföldön állnak. Az is inkább hitt a tudománynak, mint a szemének. De páter Ambrózius legalább beadta a derekát, mert a tengerbe dobta a mappáját, mikor az egyik matróz röhögve biztatta: - Hát iszen jól van, tessék egy kicsit arrébb sétálni a hajóról, ha úgyis szárazföldön vagyunk...