A szomszéd füle mindig zöldebb [antikvár]

„Az első kapavágásra nyár elején került sor. Ez a lábamba ment. Leültem egy bak­hátra, kimostam a sebet, elállítottam a vérzést. Erre ingem, gatyám ráment, mert előbb az ingemből csináltam tépést, majd az alsó­nadrágomból. Nem tudtam lábra állni. A nap előbb csak ferde szemmel végigmért, majd egyre szúrósabb tekintettel nézett rám. … A telket sűrű cserjék, bokrok övezték, egyetlen dologban egyeztek meg: valamennyi tüskés volt. Értelmes élőlénynek semmi jele.” Mendel, a „fiatal agglegény” telket örököl – no meg két szomszédot, akik okosabbnak hiszik magukat a másiknál, holott egyik se normális. Mendelt azonban jobban érdekli a földrajz, mint a földművelés, és az írás, mint a (bozót)irtás. Minden erejével azon fáradozik, hogy megszabaduljon ettől a nem kívánt terhességtől. Vidám regény nem csak telektulajdonosoknak.