A szovjetmilliomos [antikvár]

Részlet: Szeretni kell a gyalogjárókat. Gyalogjárók teszik ki az emberiség nagyobb részét. A gyalogjárók teremtették a világot. Ők azok, akik városokat építettek, sokemeletes épületeket emeltek, csatornahálózatokat és vízvezetékeket fektettek le, kikövezték és villamoslámpákkal világították be az utcákat. Ők azok, akik a kultúrát az egész világon elterjesztették, a könyvnyomtatást feltalálták, a lőport kieszelték, akik hidakat vertek a folyók fölé, az egyiptomi hieroglifákat megfejtették, a biztonsági borotvakészüléket bevezették, a rabszolgakereskedelmet kiirtották és megállapították, hogy a szójababból száztizennégyféle ízletes és tápláló ételt lehet készíteni. És mikor minden készen volt, amikor otthonos bolygónk viszonylagosan jól berendezett képet mutatott, megjelentek a gépkocsizók. Meg kell engedni, hogy a gépkocsit szintén a gyalogjárók találták fel. De a gépkocsizók erről valahogy rögtön megfeledkeztek. Elkezdték a szelíd és okos gyalogjárókat gázolni. Az utcák, amelyeket a gyalogjárók teremtettek, a gépkocsizók uralma alá kerültek. A kocsiutak kétszeres szélességre nőttek, a járdák szalagnyi keskenységűre szűkültek össze. A gyalogjárók pedig elkezdtek ijedten a házfalakhoz lapulni. Nagyvárosban valóságos mártíréletet élnek a gyalogjárók. Amolyan közlekedési ghettót rendeztek be számukra. Az úttesten való átkelést csak keresztezéseknél engedik meg nekik, tehát éppen azokon a helyeken, ahol legerősebb a forgalom és ahol az a kis hajszál, amelyen a gyalogjáró élete függ, a legkönnyebben szakad el.