A szürke lovas I-II. [antikvár]

AMIT közölni szándékozom, az tudtomra jutott jóval egy félszázaddal ezelőtt Feddersen szenátor felesége házában, aki dédnagyanyám volt, s akinek karosszéke mellett ülve elmerültem egy kék födélbe kötött folyóirat füzetének olvasásába; már nem tudok rá visszaemlékezni, vájjon a „Leipziger" vagy a „Pappes Hamburger Lesefrüchte" füzete volt-e. Még ma is érzem mintegy borzongással, amint a nyolcvan esztendőn túllevő öregasszony gyöngéd keze elvétve dédelgetőn simított végig dédunokája haján. Az asszony maga és az az idő már régen letűnt: hasztalan kutattam azóta e lapok után, és ezért még kevésbbé tudok akár helytállani a tények igazságáért, akár, ha netalán valaki vitatná őket, nem bizonyíthatom: csak azt mondhatom Őszintén, hogy azon idő óta, ámbár semmiféle külső alkalom nem keltette bennem őket újra életre, nem vesztettem el őket soha emlékezetemből.