A tó alatt [antikvár]

Kísértetek márpedig vannak… Hangos reccsenéssel eltörött a korhadt fa, ő pedig előrezuhant a fekete vízbe. Mélyet lélegzett, visszatartotta a levegőt, és várta, hogy összecsapjanak a feje fölött a jeges hullámok. De sehol semmi víz; a talpa alatt füvet érzett. Egészen máshol volt, és bizonyosan tudta, hogy most nem azonos önmagával, hanem teljesen más ember. (…) Idegesen körülnézett, fogalma sem volt, hol van. Most is éjszaka volt, de itt nem állt semmiféle faház. És nem volt tó.