A tábornok lánya [antikvár]

ELSO FEJEZET - Szabad? - kérdeztem az egymagában üldögélő, vonzó fiatal nőt a bárban. Felpillantott az újságjából, de nem adott választ. Letelepedtem vele szemközt a kis asztalhoz, és letettem a sörömet. A nő visszatért az újságjához, és kortyolt az italából. Whisky kólával. - Kellemes itt? - tudakoltam. ¦ - Tűnés. - Jelszó? - Kívül tágasabb. - Olyan ismerős. - Fenét. - Dehogyisnem. Brüsszel, NATO-központ. Koktélparti. - Ja persze - adta be a derekát. - Lerészegedtél, és belehánytál a puncsostálba. - Kicsi a világ - mondtam. Tényleg kicsi. A szemközt ülő Cynthia Sunhill nem holmi futó ismeretség. Közkeletű kifejezéssel élve, viszonyunk voh. A jelek szerint tüntetően sutba vágta az emlékezőtehetségét. - Egyébként te hánytad el magad - folytattam. - Szóvá is tettem, hogy a whiskys kólától felfordul a gyomrod. - Tőled fordul fel a gyomrom. Mintha én szakítottam volna, nem pedig ő. Tartózkodási helyünk pillanatnyilag a Georgia állambeli Hadley-támaszpont tiszti klubjának bárja volt, az időpont az úgynevezett „vidám óra", amikor olcsóbb az ital, és vidám is volt mindenki rajtunk kívül. Én kék civil öltönyt viseltem, ő csinos, rózsaszín kötött ruhát, ami érvényre