A táncoló betyár [antikvár]

férfi udvariaskodva tessékelte maga elé a műkereske- dőt, miközben mindketten beléptek a félhomályban úszó terembe. Az ajtóval szemközt háromlábú festőállvány vonta magára a figyelmet, a csíptetővel befogva ott pompázott az eladás tárgyát képező, fakeretre kifeszített vászon. A szakértő lassú léptekkel haladt befelé, majd úgy kétméternyire a képtől, megállt. A mintegy 100 centiméter széles és 70 centiméter magas olajfestmény falusi kocsmát ábrázolt, központi alakja táncoló parasztlegény; a festmény a figurát abban a pillanatban mutatja be, amikor az a talajtól éppen elrugaszkodik. Szattyánbőr csizmába bújtatott két lába keresztezi egymást, bő gatyája lebben, borjúszájú inge hónaljáig felcsúszik az egyik karján, ahogy azt a tánc hevében a tarkójához kapja. Másik kezét mereven előrenyújtja, ruházatát meggypiros mellénye élénkíti, vállára omló barna hajfürtjein fekete kócsagtollas kalpag hegyei. Derekán vastag bőröv, benne a mordálya, erről ismerszik meg, hogy a táncoló alak: betyár. A hetyke legényt népes közönség bámulja, bal oldalon az előtérben nőalak kislánnyal, a másikon - a méretes tölgyfaasztal körül - vidám falusiak, az asztal szélére a táncolóhoz hasonló ruházatú ember könyököl, előtte üveg, benne vörösbor, mellette félig telt Az ügynök fényt kért, az eladó bekapcsolta és a képre irányította a reflektort, mindketten közelebb léptek az állványhoz, és elmélyülten szemlélték a festményt. A férfi a kép jobb alsó sarka felé bökött, a festő nem mindennapi nevére híva fel a mozdulattal a vevő figyelmét. Alig van ember e hazában, aki számára ne lenne ismerős az aláírás: a kis kunkort követő kétpupú M betű, a második púp csaknem fele az elsőnek, mintha veszített volna lendületéből a festő. Végül az ipszilon egyenesre húzott szára, a keresztnevet csupán az M jelzi, ennyi épp pohár. 5