A táncosnő [antikvár]

Részlet: "Balata-ban, Konstantinápoly déli külvárosában, amely egyike a legnyomorúságosabb európai ghettónak egyike a legnyomorúságosabb európai ghettónak, 1896 körül egy kis leányka született, akinek Mosés Hágár volt a neve. Hét gyermek közül ő volt a legkisebb. Még ugyanabban az évben elvesztette atyját, aki a tömegmészárlások idején oktalanul közelében ment az utcán heverő örmény holttesteknek. Egy eltévedt puskalövés, amint ez az ilyen zendüléseknél meg szokott esni, leterítette ő is az egyik megcsonkított holttest mellé. A család négy legidősebb tagja már nemsokára lábraállott. A balatai földhözragadt szegény zsidó község segitségére sietett az anyának s a három kisebb gyermeknek, aki mind leány volt. Hágár Sárával, az utolsóelőtti gyerekkel együtt a fanar-i görög iskolát látogatta. Azután, amikor Sára valamiféle keleti járványos betegségében meghalt, Hágár egyedül járt tovább az iskolába. Itt lassanként észrevette, hogy akármilyen koldusok is voltak azok a kislányok, akik között felnőtt, megtalálták a módját annak, hogy úgy tekintsék őt, mint valami szégyenfolt. Mielőtt még megismerte volna a szenvedéseit annak a tragikus és szomorú fajnak, amelyből az ő sorsa is fakadt, igen sok alkalma nyilott, piszkálódásoknak megvolt a maguk természetes visszahatása a lelkében. Ami kevéske önállóság volt is benne, az nagyon hamar elszikkadt..."