A tatai patara [antikvár]

Kedves Olvasó! 1597. május végétől egy tatai harci eseménytől volt hangos a „korabeli sajtó". Ez pedig nem voltmás, mint a kapupetárda első bevetése, segítségével a tatai vár sikeres ostroma. Ha járt már a Tatai Patara fesztiválon, ismerősen csenghet a korabeli patara kifejezés. Ha nem, a három napos fesztivál utolsó napjának attrakciója az ostrom megidézése, a kapu berobbantása, a Pálffy Miklós vezette sereg hősies küzdelmének bemutatása. Hangos durranás és füst jelzi az egykori ostrom „újrajátszását". Ez a Patara Bumm, a Nagy durranás! Hangja egyben a fesztivál végét is jelzi: annak a három napnak a lezárását, ahol egy időutazásra hívjuk vendégeinket. A hagyományőrzők táborai, a mustra, a nyílt színi csata, a várostromok, a bemutatók és kiállítások, de még a gyerekjátékok is mindmind azt szolgálják, hogy minél hitelesebben és látványosabban idézzük fel a kényszerű törökmagyar együttélés korát. Eredeti történelmi környezetben, a rendezvény lehetőségeit maradéktalanul kihasználva igyekszünk minél többet elmesélni a harcokról, a korabeli életről, a csaták bajnokairól és névtelen hőseiről. A rendezvény szervezői mellett a helyben toborzott és kiművelt hagyományőrök, önkéntesek, és szakértők munkája nyújtja a fesztivál biztos alapját, amit az Európa minden zugából jelentkező hagyományőrcsapatok mellett számos helyi és országos intézmény segítsége egészít ki. Ennek a segítségnek köszönhető könyvünk megszületése is, amit jó szívvel ajánlok a kedves olvasó figyelmébe. Egy olyan, a 16. század mindennapjaiba bevezető történelmi regényt, melyből megismerheti a tatai patara valódi kalandos történetét, de azt is, hogyan nyomozhat utána napjaink kutatója. Legfőképpen pedig választ kaphat arra a kérdésre: miért szólt olyan nagyot a Tatai Patara? S ne feledje, mind a fesztiválnak, mind pedig a regénynek a történelmi hűség a vezérfonala. Zombori Mihály