A telepi szentek élete [antikvár]

"Kezdetben vala a nemlétnek betonja. Az örvénylő galaxisokban keverte az Úr, majd vett belőle egy kicsit, és a gondolatai formáiba öntötte - így teremtette a világot. Elpiszmogott vele, kitikkadt, a hetedik napon alighanem már akart egy kicsit pihenni, még jó! Nézi, de a galaktikus betonkeverőben még forog egy kevés szürke massza, és úgy megköt mindjárt, mint a szél! Akkor pedig kővé válik az egész Világmindenség - és kárba vész a munkája! - Muszáj valamit kezdenem ezzel a kis maradékkal, nehogy kipurcanjon a betonkeverő kocsim! - aggodalmaskodott az Úr. - Beboríthatnám valamilyen gondolat zsalujába, de momentán egy sincs kéznél, mert már mindet elhasználtam, és nem jut eszembe semmi. A keverő meg forog, kezd megkötni a nemlét betonja, mint tudjuk, ilyenkor gyorsan kell dönteni! Mivel az Úrnak már nem volt semmilyen ötlete, sehol egy forma vagy értelem, kiborította a maradék szürke masszát a világ végén, amikor nem látta senki. Így keletkezett a Telepünk."