A téli palota [antikvár]

csak azokról a kémekről tudunk, akiket lelepleztek, vagy akik magukat leplezték le. Vagy annyira ostobák voltak, hogy nyomot hagytak maguk után, vagy megvolt rá a maguk oka. Talán azért tettek vallomást, mert semmi más nem maradt számukra, csak saját fontosságuknak sivár emléke. Vagy talán figyelmeztetni akartak valamire. f En voltam a gazette, vagyis pletykalap. A suttogások igazságának ismerője. Tudtam, hogy vannak üreges könyvek, dupla fenekű ládák és kalandozás a titkos folyosókon. Tudtam, hogyan nyissak ki egy rejtett fiókot az íróasztalodon, hogyan bontsam fel a leveledet, majd hitessem el, hogy senki sem ért hozzá. Ha a szobádban voltam, ugyanúgy hagytam a zár körül a hajszálat, ahogy te csomóztad oda. S bár megbíztál az éjszaka csöndjében, én kihallgattam a titkaidat. Észrevettem a vörösödő füleket és az elpiruló orcákat. A papírcetlit, amit egy zenész hangszerének csövébe csúsztattak. A sietősen zsebbe süllyesztett kezeket. Egy ékszerész vagy egy varrónő túl gyakori röpke látogatását. Tudtam, hogy az elegáns ruhák alatt sokszor bőrszoknya volt, amely felfogta a csöpögő vizeletet, hogy a szobalányok véres rongyokat ástak el a kertben, és hallottam a heves lélegzetvételeket, amelyek nem tudták elijeszteni a halált. Nem éreztem a félelem szagát, de láttam a jeleit. A szívek gyorsabban vertek, a pupillák kitágultak, a kezek remegni kezdtek, az arcokon hamuszürke árnyalat jelent meg. A szavak hirtelen bukkantak elő, a csendek megnyúltak. Láttam, hogyan növekszik a félelem azokban a szobákban, ahol minden suttogás gyanús volt, ahol megfigyeltek minden mozdulatot vagy annak a hiányát, és későbbi használatra elraktározták. Láttam, mit tesz a félelem az ember szívével.