A tenger ajándéka [antikvár]

Részlet a kötetből: "Az isztriai sziklás tengerparton gyermekek játszottak. Hatan voltak; fiúk, leányok vegyest. A legkisebb a homokban ült, apró kezecskéivel nagy gyönyörűséggel pacskolta azt, s nagyot rikkantott örömében. - Marcikai - kiáltott rá csengő kacagással a legnagyobb leányka. - Úgy kukorékolsz, akárcsak egy kis kakas! Marcika?? Hogy kerül ide ez a név? S honnan e zengő magyar szó adriai halászgyermekek ajkán? Pedig ez nem álom, nem tévedés; valóbban magyar gyermekek azok, Balogh János halásznak a gyermekei; itt laknak a közeli halászfalucskában. Hogy aztán Balogh Jánost hogyan vetette oda a háború szele, mely végigsöpört az országon s a világ annyi tája felé hordta széjjel a magyart, - azt külön kellene elbeszélni. Egyik öreg halászgazda szolgálatába került, aki jó hasznát vette a Balaton , vidékéről való ügyes halászlegénynek, s később leányát is hozzáadta feleségül, így ragadt ott az Adria partján a magyar halász."