A tenger fiai [antikvár]

Részlet a könyvből: "Kékes alkonyi köd terült már a vidékre. Mikor Lindegaardon megkondult az esti harang, hogy hazaszólítsa a mezőről a napszámosokat, mitha esti dal csendült volna át fjordon, hegyen. A sárga árpaföldeken görnyedő zsellérek kiegyenesedtek és - egyik kezükben a cserépfazékkal, másikban a sarlóval, - hazafelé indultak partszéli kunyhóikba. Egy halom tetején állt Lindegaard, mint valami régi vár. A nagy fehér lakóház nyugati ablakai lángban égtek, kertje hátranyúlt, majdnem egészen a tengerig és a pirostetejü ólak, gazdasági épületek valóságos kis falut alkottak körülötte. Azt hihette az ember, hogy ez a terjedelmes úrilak a környékbeli többi tanyát mind kiszorította a községhatár legszélére - keleten az erdőborította hegyoldalakig, ahol a kis hegyitanyák szorosan megkapaszkodtak a meredeken, - északon pedig a tengerrenéző csupasz szirtfalakig. És amikor a lindegaardi harang elkondult, kisvártatva a környékbeli tanyák mind sorba utánakondultak."