A tenger rabjai [antikvár]

Részlet a könyvből:Napfelkeltekor a matróz felállt és körülnézett. Felhőtlen, tiszta égboltot és néma, hullámzó víztömegeket látott maga előtt. Sehol egy csónak, a láthatár szaggatott volt.- Hála Istennek - mondta és megint leült. Olyan világ tárult szeme elé, amelytől szinte megborzadt, valami kísérteties kékség fogta körül. Most kezdett csak a csónakban körülnézni. A csónak orrában nyugodtan ülő alakot látott. Csak a feje ingott ide-oda a csónak hullámzó mozgására, mint egy úszó dugó. Lábánál egy férfi feküdt, egy másik pedig féltérdre ereszkedve gubbasztott: nyilvánvalóan tengeribeteg volt. Távolabb mély álomban hevert egy negyedik s hangosan hortyogott. A matróz újból felállt s körülnézett, aztán egyenesen a csónak végébe ment. Itt is feküdt egy ember, arca a deszkapallót érintette; alatta az ivóvízzel telt hordócska.