A tengernek egy csöppje [antikvár]

Részlet a könyvből: I. Kulcsár Mária Zsófia udvari színésznő levele Csitvay József huszárfőhadnagy úrhoz: ...Eljöttem tehát tőled és ebbe bele kell nyugodnunk. Megpróbálom szétfeszíteni a kötelékeket. Csontig mélyedtek az elevenbe, fáj minden érintés, de jobban még sem fájhat, mint eddig. valami változásnak kellett történnie. Igy nem maradhatott tovább, nem, egy pillanatig sem. te talán nem vetted észre, József, de én, én igen. Még sohasem éreztem ezt oly erősen, mint ma este, amikor ott láttalak a páholyban aranyzsinóros, díszes ruhádban. Láttalak viruló ifjúságod teljében; láttalak a vágyó pillantások kereszttüzében sütkérezni. Ó! te nem tehetsz róla! Nem, csakugyan nem, arról, hogy fiatal vagy és én!... én!... Nos igen! Tizenöt esztendővel idősebb nálad. mi ez, tizenöt év!? Ha semmittevésben, magamápolgatásában töltöttem volna el, könnyen leplezhető... De én százszorosan éltem, égtem... Én, a drámai színésznő...