A termeszek élete [antikvár]

A termeszek élete nem olyan regényes életleírás, amilyet manapság szoktak írni, éppúgy, mint ahogy nem volt az a méhek élete sem, melyről a szakemberek is megállapították, hogy leírásai pontosak és megegyeznek a valósággal. Most is hű maradtam ahhoz az elvemhez, mely ebben az előző munkámban vezetett: nem engedtem soha annak a kísértésnek, hogy ahhoz, ami a valóságban is csodálatos, bármiféle képzelt vagy legalább is nekünk tetszetős, csodálatos dolgokat fűzzek hozzá. Nem vagyok már nagyon fiatal, így könnyű volt ennek a kísértésnek ellenállanom, mert az évek lassankint megtanítanak mindenkit arra, hogy csak az igazság csodálatos. Az írót is megtanítják többek közt arra, hogy legelőször a dísz, a cifraság avul el, mégpedig sokkal hamarabb, mint ahogy ő maga megöregszik, és hogy csupán a szigorú pontossággal elmondott tényeknek, a határozott, tiszta alakba öntött gondolatoknak van meg a valószínűségük arra, hogy holnap is majd körülbelül ugyanolyanoknak látszanak, amilyeneknek ma.Egyetlen olyan tényt sem említek tehát, egyetlen olyan megfigyelést sem mondok el, amely nem kétségtelen és könnyen igazolható. Ez a legelemibb kötelességünk, mikor egy olyan kevéssé ismert és olyan megdöbbentően különös világról beszélünk, mint amelybe most akarunk behatolni.