A tisztviselő-életből [antikvár]

Részlet: Épen karácsony ünnepén kaptam kezeimhez sorait. Azon a napon tehát, a mely mindannyiszor fájdalmas érzést támaszt bensőmben. Nem szemrehányásként mondom ezt, hiszen a megtörtént dolgokon a szemrehányó hang amugy sem változtatna. De levele egyenesen visszaidézi lelkembe azokat a gyötrő órákat és napokat, a miket most néhány éve átéltem. Oh, szomoru, kétségbeejtő napok voltak azok! Én a hivatalban iróasztalomhoz szegezve. Gyermekem otthon, az ő kicsi, puha ágyacskájában. Halovány arccal, fénytelen szemekkel...