A titkos édenkert [antikvár]

Anno Domini 1610 November havának harmadik napja Borgo San Michele, Keleti Alpok Az átfagyott, eszméletlen nőre hajnalban találtak rá a kolostor falának egyik fülkéjében. A barát, aki a rend piszkát minden reggel abba a bűzös beszö-gellésbe öntötte, először észre sem vette. Más járt a fejében, például a hótól elgémberedett lába, mert éjszaka bőségesen hullott, meg aztán arra is nagyon ügyelt, nehogy a trágyadombra lépjen, amely a falmélyedésben tornyosult. A távolból már hallani lehetett a rabok láncainak csörgését, akik községi rendeletre hetente egyszer arra jártak, hogy összegyűjtsék a hányingert keltő szemetet, amelyet azért a legkétségbeesettebbek mégis átkutattak, hátha találnak benne valami ehetőt. A barát kiürítette a két vödröt, amelyet a kezében tartott, aztán igyekezett vissza a kolostorba, hogy a maradék piszkot is összeszedje. Amikor újra kiért, meglátta a nyolc, összeláncolt bokájú rabot két fegyveres őr kíséretében, amint éppen befordulnak a fal mentén a sarkon, és maguk után hiizzák a bűzös szekerüket. A barát rázúdított két újabb vödörnyi mocskot a rongykupacra, majd befelé igyekezett, hogy ne is hallja a kényszermunkára ítéltek trá-gárságait. Ám az alaktalan rongykupac, amelyre két nagy adag ürüléket borított, megmoccant, és halkan nyöszörögni kezdett. - Ez Berna, a kurva, aki a Medve hídnál lakik - szólalt meg ekkor az egyik fegyveres őr, aki a rabokat kísérte, és közben a lágyékához emelte a kezét. Nevetett.