A titokzatos futó [antikvár]

Valamennyi bűnügy közül - amelyekben Philo Vance mint nem hivatalos nyomozó vett részt -, a legkomorabb, a legbizarrabb, látszólag a legérthetetlenebb és mindenképpen a legrettenetesebb a futóügy néven ismert és emlegetett Amerika, s később az egész világ újságolvasó közönsége. Vance a karácsonyi ünnepek után Svájcba ment síelni. Február végén - New Yorkba visszatérve - valami irodalmi munkába vetette bele magát, amit már régen be akart fejezni: a Menander-féle töredékek egységes fordításába, amelyeket a század elején találtak egyiptomi papiruszok között - és több mint egy hónapig makacsul ennek a hálátlan munkának szentelte magát. Nem tudom, hogy befejte volna-e azt a fordítást, ha más dolgai félbe nem szakítják, mert hiszen Vance olyan ember volt, akiben a kultúra lángja, a kutatás szelleme és a szellemi kaland vágya állandóan harcban állt az alkotás kényszerű külsőségeivel. Emlékszem, hogy csak tavaly kezdett bele Xenophon életrajzának megírásába azzal a tűzzel, ami még egyetemi éveiből - amikor először olvasta az Anabasist és a Memorabiliát - maradt meg benne, és érdeklődését éppen annál a történelmi pillanatnál veszítette el, amikor Xenophon a híres Tízezreket visszavezette a tenger partjára. Akár így, akár úgy történt volna, tény, hogy a Menander-töredékek fordítását április legelején félbeszakította valami, hetekre lekötötte minden érdeklődését egy titokzatos bűntény, amely egész Amerikát lázba hozta.