A titokzatos szőke nő és más megkésett történetek [antikvár]

Úgy éreztem, hogy - tekintettel kissé előrehaladott koromra - tartozom az olvasónak valami magyarázattal: miért állok elő, ennyi év után, ilyen történetekkel. Több „mélyenszántó" előszó fogalmazványát téptem már szét, amikor eszembe jutott egy ősrégi vicc, amely talán mindent megmagyaráz: Mari néni gyónni megy a tisztelendő úrhoz, és ezt suttogja neki: - Tisztelendő úr, kérem, nagy bűnöm van ám nékem: megcsaltam a Janit Pistával. - Miket beszél, Mari néni, kedves, mondja a tisztelendő úr, hiszen maga már majdnem 80 éves, hát hogyan csalhatta meg az urát a Pista bácsival? - De hát nem most volt ez, tisztelendő úr, kérem, hanem több mint ötven évvel ezelőtt. - Hát akkor miért most gyónja meg, Mari néni? - Tetszik tudni, olyan jó visszaemlékezni rá. Eddig a vicc. Következnek az emlékezések, amelyekbe - mint régi emlékekbe rendszerint - szomorúság is vegyül, sőt, olykor egy-egy könnycsepp is...