A tizenhatodik év [antikvár]

Senki nem beszél a kegyelem évéről.Tilos.Azt mondják nekünk, akkora varázserővel rendelkezünk, hogy ennek birtokában kicsábítjuk ágyukból a felnőtt férfiakat; őrületbe kergetjük a fiúkat; a feleségek pedig eszüket vesztik a féltékenységtől. Úgy tartják, hogy már a bőrünk is hatásos af-rodiziákumot bocsát ki magából. A fiatalság átütő erejű esszenciája ez, a nővé érés előszobájában. Ezért száműznek bennünket tizenhat évesen, hogy a vad természetben szabaduljunk meg a varázserőnktől. Csak ezután engednek vissza minket a civilizációba.Én azonban nem érzem, hogy bármiféle hatalmam vagy varázserőm lenne.Tilos ugyan beszélni a kegyelem évéről, de én azért igyekszem kutakodni utána.Hegyezem a fülem, hogy elcsípjem a mezőn enyelgő szeretők egy-egy elejtett szavát; megfejtsem a piacot járó asszonyok mézesmázos megjegyzéseit kísérő sokatmondó pillantásokat. Máskor meg ijesztő esti mesét hallok, amiről sejtem, hogy nem mese. Mégsem tudok meg belőlük semmit.A kegyelem évével kapcsolatos sötét igazság el van rejtve egy-egy szétfoszló rongyban, az akkor elejtett megjegyzésekben, amikor a felnőttek azt hiszik, nem figyelek. Pedig olyankor is hallgatózom.