A tolvajok városa [antikvár]

Részlet a könyvből: - Sajnálom, uram, de több pénzt nem adhatok. A kis ember az egyik hivatalnok felé fordult. - Hozza ide a de Guerlant-féle számlákat. Várakozás közben beszélgetni kezdett mindenféléről össze-vissza, hogy az idő megenyhült az utóbbi napokban, hogy egyre nehezebb lakást kapni, az élet minden nap drágul, az új törvények mennyire megnehezítik a pörösködést és a reumájáról, amely minden évben pontosan visszatér és emlékezteti, hogy már elmúlt húsz esztendős. Végre elhallgatott, azután csendben várt, míg odahozták a kért írásokat, amelyeket sietve maga elé terített. - Nézzük csak! Egy pillanat alatt átlapozta az iratcsomót; valamennyi oldalon végigfutott a pillantása, egyiket a másik után félretette, miközben számokat jegyzett fel egy papírdarabkára. Amikor elkészült, ismét összehajtotta az írásokat, aztán ceruzával sietve összeadta a feljegyzett számokat és szokott udvarias, jóindulatú hangján megszólalt: - A mai napig ön 209.000 frankkal tartozik nekem. Ebből 190.000 frank maga a kölcsönadott tőke és a 19.000 frank különbözet az egy évi tíz százalékos kamat. Rendben van, ugyebár?