A tót atyafiak [antikvár]

Részlet:"Uraim, ha a pokolban egyszer az a gondolatjuk támadna az ördögöknek, hogy várost építsenek, az bizonyosan olyan lenne, mint Selmecbánya.Bocsássa meg az ottani érdemes magistrátus ezt a becsmérlést, nem akar lenni sem sértés, sem guny, különösen az élőkre vonatkozólag, kik bizonyára nem tehetnek róla, hogy az őseik olyan bolondos helyre épitkeztek. Nyájas olvasó, a ki még nem jártál e görbe országban, képzelj magadnak háromezer hegycsúcsot, ugyanannyi völgykatlant. egy tucat sziklát, mely sűrűn be van építve mindenféle alaku házakkal, melyeknek előrésze sokszor sokszor háromemeletes, mig ellenben a háta szerényen odalapul a hegyhez.Ha végig járod e maga a természet által kikövezett várost, szived csordultig megtellik humanisztikus érzelmekkel s elérzékenyülten sóhajtasz föl: "Hát még itt is emberek laknak?"A vidék kietlen rut, az időjárás mostoha.A zimankós "Szitnya" a "felhők szeretője", erővel aszott keblére huzza le szeretőit, akármerre tartanak.S ha felhője nincs, mint a mellőzött vén leány duzzog, fölfujja magát. Ha tehát eső nem esik, szél nem visit végig a zig-zugos utcákon és sikátorokon.Szomorú város ez!"