A tövis helyén ciprus nevekedik [antikvár]

A toronyóra mind a két mutatója összegémberedve, dideregve mutatta a város népének, hogy hány az óra. Kár volt annyira buzgólkodni. Senki sem volt rá kíváncsi. Akit ügyesbajos dolga az utcára vitt, szaladt hazafelé, hogy mielőbb otthon legyen. A csikorgó hideg még az utcázó, kóbor kutyákat is hazakergette. Délután négy óráig nem történt semmi különös esemény a városban. Amelyik pillanatban azonban nagybúsan négyet ütött a minden porcikájában vacogó toronyóra, abban a pillanatban mégis történt olyan valami, ami méltó a megörökítésre. Ez a valami pedig nem volt más, mint az, hogy a nap búcsút mondott a földieknek.