A trónbitorló [antikvár]

Jelen Az új császár Lucius Calpurnius Piso és Puhlius Salvius lulianus consuli esztendejében maius nonaeje előtt négy nappal" Antiochia, Syria Nyugtalan tömeg fészkelődött a Forum szomszédságában, a helytartói palota széles lépcsősora előtt. A fehér márvány vakított a napsütésben, ami növelte a jelenlévők ünnepi hangulatát. E pillanatban jól megfértek a hatalmas téren a barna bőrű helyiek a világ minden tájáról besorozott római katonákkal, rőt hajú gallokkal, szőke germán származásúakkal. Legbüszkébben a III. Cyrenaica legio tagjai feszítettek. A hazai egység, megannyi keleti háború győzedelmes hada, a nagy Hadúr „magánhadserege" ma méltán érezhette úgy, hogy a sikert égi jutalom koronázza meg. Még lemezpáncéljukat is alaposan kifényesítették. Talán így még soha nem ragyogott egyetlen vért sem, hogy ezzel is megtiszteljék a nagy vezérüket, akit ma különleges dicsőség ér. A nép órák óta várakozott, egyre erőteljesebbé vált a nyugtalanság. Hangos kiáltások sürgették meg az eseményeket, de valójában senki sem tudta pontosan, mi fog történni. Csak azt hallották, hogy Caius Avidius Cassius, a Kelet Oroszlánja, az újjászületett Marius, a legfőbb katonai parancsnok ma uralkodóvá magasztosul. Az elmúlt hetek szóbeszéde, hogy az előző nagyságos császár, Marcus Aurelius Antoninus az égbe ragadtatott és istenné vált, nem okozott általános gyászt, bár mindenki tisztelettel adózott a nevének. Ám mostanra a többség már a trón várományosát, az új uralkodót várta nagy érdeklődéssel. Kr. u. 175. május 3.