A tükör elhomályosul [antikvár]

Részlet a könyvből:A rendelésnek vége, készülődöm hazafelé. Kinyitottam az ablakot, még esik az eső... Az ég olyan szürke, reménytelen, mint a szomszédlakó - adóhivatali számtiszt - arca. Nem vagyok szellemes ember, ez a hasonlat is kínomban jut eszembe: útálom az esőt. Nem találom festőinek, mint egyesek: "csillogó cseppek az őszi avaron"... Brr!...A körúton az aszfalt sáros; kalocsni, nátha, zsúfolt villamos, ázott emberek, vizes, csepegő ernyők... Az úttesten óriási tócsák tátják éhesen szájukat - várva, mikor huppan beléjük valaki. És sohasem várnak hiába... Jó lenne már otthon lenni, a tea fanyar fűszeres illatát szimatolom. Sóhajtva indulok a kabátomért, amikor csengetnek. - Úgy látszik egy elkésett páciens.