Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
"Félénk, koraérett, férfiasodó ifju voltam. Virgilius Georgikonját olvasva éreztem már tüzes vérem forrongását. A nagy latin költő csodálatos antik formában fejezte ki azt a homályos, emésztő izgalmat, amit a természet szemlélése ébresztett bennem. Nem jártam fiatal parasztlányok után, hanem Galateát üldöztem a fűzfák alatt, aki játékosan tünt el a lombok között és én csalódottan egyedül maradtam, égő vágyaimmal. Álmomban szerencsésebb voltam, ügyetlen öleléssel szoritottam magamhoz a nimfát, hogy testünk egybefonódjék. Falun nevelkedtem, pajtások nélkül. A legkisebb gimnazista is mosolygott volna tapasztalatlanságomon. Tulságosan erős és egészséges voltam ahhoz, hogy a végletekig üzött futás, uszás és lovaglás eloltsa bennem azt a tüzet, amely emésztett.
Anyám igen zárkózottan élt a birtokán. Látogatói leginkább idősebb hölgyek, akik nem törődtek velem és engem sem érdekeltek. Időről időre egy fiatal elegáns szép asszony jött hozzánk Párisból; mennyi vágyat ébresztett ez a nő ebben a sarokban ülő néma, mozdulatlan kamaszban! Anyámmal beszélgetett - én pedig távolról magamévá tettem. Merészen vetkőztettem le, mezitelenül a heverőre fektettem és az enyém lett."