A tűzfolyam/A könyörületes csók [antikvár]

A klasszikus recept szerint készülő francia lélektani regények mellett nehány év óta egy egész kis csoport alakult ki, melyet talán a "fülledt légkör" legényeinek lehetne nevezni. A janzenista André Thérive, a betegesen hallucináló Julien Green, a misztikus Georges Bernanos és Francois Mauriac ezek a lelki rokonok, kiknek egyénileg talán nem sok közük van egymáshoz, de akik mégis valami egységes hangnemet, a bűntudat, a lelki megszállottság sötét hangulatát vitték bele a problémáit általában derűs biztonsággal rajzoló francia regénybe. Egyiknél-másiknál, mint Greennél, talán Edgar Poéhoz vezet vissza ennek a veleszületett sötét hangulatnak irodalmi ihlete, de Dosztojevszki világa sem lehet idegen tőlük, hiszen André Gide új Dosztojevszki-kultuszt teremtett maga körül. De az ilyesmi nem lehet csupán irodalmi hatások eredménye. Ez kortünet: az elmélyülés felé törekvő fiatal francia nemzedék egyik hangja, mindegyiknél külön, egyéni mellékzöngével. Mauriac alakjai is fülledt, nyomott lelki világban élnek. A bűnös lélek megszállottsága, a bűnnel való küzködés, az ember szörnyű magányossága ebben a küzdelemben, ezek Mauriac témái. Művei nem igazi regények, mert jóformán majd mindegyikükben hiányzik a külső esemény váza, vagy szerzőjük megelégszik azzal, hogy bizonyos tragikus feszültségű helyzeteket állít olvasója elé.