A tűzhányók völgye [antikvár]

Részlet:I. FEJEZET Archibald Dingwall kalandja a Titicaca vonaton Egészen különösmód besötétedett. Jól kihajoltam a vonat ablakából a nagy kanyarodóban. Láttam az egymás mögött döcögő és csikorgó zöld, meg sárga kocsikat apró csillogó ablakaikkal, furcsa lombdiszeikkel, sőt a nagy gömbkéményű mozdonyt is megfigyelhettem, amint zihálva, hörögve erőlködött, hogy minél gyorsabban cipelje fölfelé a tarka kocsisort. A gép kéménye fölött vastag szürke füstgomolyag hömpölygött, nagynéha szikrák villogtak elő és ívelve szállottak le szanaszét a szürke és vörössárga sziklákra. Az utasok keresgélni kezdtek a táskáik, bőröndjeik között. Hallgatag, furcsa népség volt, nem szívesen ismerkedtem volna meg velük, ők se figyeltek rám, egyszerűen nem vettek észre. Mégis csodálkozva bámultam át rájuk, amikor láttam, hogy előszedik esőköpenyeiket, gummitakaróikat és kaucsukcsuklyákat húznak a kalapjaik fölé. Távoli zúgás, harsogás és recsegés zavaros hangjai hömpölyögtek a vonatunk felé, amely éppen a campasi nagy viadukt ívein haladt végig. Most már nagy lett a mozgolódás. Fölkapkodták az esőköpenyeket, sokan kifelé kémleltek a nyitott ablakon. Nem bírtam tovább a hallgatást, odafordultam egy fekete barkós, rövidszakállas úrhoz, aki éppen mellettem öltötte fel a gummicsuklyát.