Bővebb ismertető
Részlet a kötetből:
AZ ELSŐ NYÁR
- Aquilina! - szólt egy őszi délután az anyám, - a tanító ur megkérte a kezedet.
Szeptembervégi délután volt, meleg, de a levegő már nyirkos illatu s a nap már négy órakor könnyű szivvel búcsúzkodott a földtől, mint az öreg ember, aki elfáradt élni és fájdalom nélkül búcsúzik az élettől.
Akkor jöttem ki az udvarunkra nyiló, hátulsó templomajtón, seprűvel, szemétlapáttal a kezemben. Vállat vontam. Megkért, hát megkért.
Letettem a seprűt és lapátot, leráztam a port szürke lüszterruhámról, a konyhából kihoztam egy portörülő rongyot s visszamentem a templomba, törülgetni.