A vágy hercege [antikvár]

Első fejezet Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény kőfaragó A Bérckirály* 1742 áprilisa Ha azt nézzük, hogy egészen idáig milyen unalmas életet élt, Iris Daniels, Lady Jordán egy egészen izgalmas módját találta ki a halálnak. Fáklyák lobogtak a földbe vert hosszú karókon. Villódzó fényük imbolygó árnyékot vetett a köré csoportosuló álarcos férfiakra a holdtalan éjszakában. A meztelen álarcos férfiakra. Az álarcok sem holmi avatag, fekete maszkok voltak. Nem ám. Az ismeretlenek bizarr állat- vagy madárforma maskarákat viseltek. Iris látott egy varjút, egy borzot, egy egeret meg egy szőrös hasú medvét, görbe, vörös hímtaggal. O maga egy jókora kőhasáb mellett térdelt, egy földre dőlt ősi monolit mellett, amelyet évszázadokkal ezelőtt hoztak ide réges-rég elfeledett emberek. Remegő kezét összekötözték a teste előtt, kibontott haja az arcába hullt, a ruhája szörnyű állapotban volt, emellett élt benne a gyanú, hogy bűzlik - annak eredményeképpen, hogy négy nappal korábban rabolták el. * A Bérckirály meséje a regény történetével párhuzamosan folytatódik. - A szerk. 9