A válaszfal [antikvár]

Részlet a könyvből: Larry a Beacon Street-nél leszállt a Charles Street-i autóbuszról, bundája gallérját felhajtotta a fűiéig, kalapját jól a fejébe nyomta és nekiindult a dombnak. Jeges szél söpört át a városon és belemart az arcába. Hideg volt Bostonban ezen a februári délutánon, hideg volt maga Boston is, hideg, szürke és sejtelmes.Vihar van keletkezőben gondolta Larry. Aztán elmosolyodott. Mulattatta, hogy hasonlati képpé alakít valamit, ami ténylegesen is bekövetkezik majd. Vihar nem is megfelelő szó..."Közönséges viharnál rosszabb várt rá otthon, a könyvtárszobában. Az apja... Az apja várta és azóta már gondosan és lelkiismeretesen felkészült arra a hangulatra, amely, hogy úgy mondjam, elválaszthatatlan az erkölcsi felháborodástól. Minden olyan pontosan fog lefolyni, ahogy azt egy bostoni úriembertől el lehet várni. Ezek a könyvtárszobai beszélgetések mindig is kínosak voltak, a mostani azonban rosszabb lesz minden eddiginél. Természetesen. Eddig Larry majdnem mindig ártatlannak érezte magát; most tudta, hogy bűnös. Semmit sem tud felhozni mentségére. Nem marad más hátra, mint lehajtania a fejét és amennyire lehetséges, megőriznie a hidegvérét.