A várakozó I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: A porthminsteri püspök halálán volt; már el is küldtek négy unokaöccséért, két unokahugáért és az egyiknek a férjéért. Sejtették, hogy nem éri meg a reggelt. Charwellnek hívták, de nevét Cherrellnek ejtették. Hosszú élete során sokféle nevet viselt. A hatvanas években harrowi és cambridgei diáktársai «Kézelős» Cherrellnek nevezték. Később, abban a két londoni egyházközségben, ahol működött, nagytiszteletű Cuthbert Cherrell volt a neve. Prédikátori fénykorában Cherrell esperesnek, élete utolsó tizennyolc évében pedig Cuthbert Porthminsternek hívták. Sohasem nősült meg. Nyolcvankét évig élt és ötvenöt évig képviselte Istent a föld egyes pontjain (aránylag későn szentelték pappá). Hivatása és az a körülmény, hogy huszonötéves kora óta fékentartotta természetes ösztöneit, tartózkodó méltóságot kölcsönzött arckifejezésének. Ezt a halál közelsége sem tudta megzavarni. Szinte gúnyosan várta a halált, legalább is ezt lehetett kiérezni szemöldökének rándulásából és gyenge hangjából, mikor így szólt ápolónőjéhez : - Holnap kialhatja magát Nővér. Pontos leszek, hiszen nem kell időt töltenem az ornátus felöltésével.