A város meg a sárkány [antikvár]

Részlet a könyvből: Ki hinné el, hogy szava van a rögnek? A föld, a rét, az erdő és a szöllő néma bizony. És mégis, hányszor halljuk ezerhangú köszöntésüket? Örökkévaló nyelv ez, akár az édesanya gügyögése. Nem beszéd, nem az értelem igéi, de mégis nyelv, amelyet nem ért meg más, csak a gyermek. A néma rög is csak magzatának szólal. Megserkenti fáradt testét, hazaigyekvő lábát s füttyre készteti a vándorlegény száját. Pedig a vándorlegény előtt még vagy két mérföldnyit nyújtózik az út, mielőtt betorkolnék a láncos, gerendás, soproni várkapu boltjába. Vajjon ugyan kié a kapuőrség ma? - tűnődik a poros vándorlegény, - Volfram lézeng a hűvös bolt alatt a dárdás városlegényekkel, avagy a horgasorrú, nagybajúszú Dági Péter?