A varrónő [antikvár]

Átmentek a rozsdásodásnak indult reklám sötétkékbe ágyazott, két láb magas sárga betűi alatt. Valerie egyszer megjegyezte Nellie néninek, hogy Ritát sápasztják az élénk színek... túl fehér a bőre... és Nellie egyből hallgatott rá. Addig minden télen élénkpiros kabátban járatta, piros kalappal és táskával, úgy érezte magát, mint egy postaláda. Az óvóhely vízfoltos betonépülete árnyékot vetett az út közepére. Épp egy tarka szőrű macska portyázott a tetején. Valerie megkérdezte, hogy mit csinál szombat este, pedig igazán tudhatta volna, ő bezzeg mindig tudta, hogy Valerie mit csinál. Mrs. Mander rendszeresen beszámolt Nellie-nek a lánya dolgairól, az udvarlóiról, az ötórai teákról a Reece-nél, a Locarnóban töltött estékről, meg hogy mit mondott róla az a fickó a nőegyleti vacsorán. Nellie megtárgyalta a híreket Margóval, és mindketten természetesnek tartották, hogy Valerie-nek szabad, ami minden lánynak tilos az utcán. Őket habozás nélkül lekurvázták. Nellie az unalomig hajtogatta, hogy Valerie milyen bájos teremtés, és tudja, hogyan vigyázzon magára.