A vasakarat [antikvár]

Részlet a könyvből:Lázas hévvel vitatkoztunk. A vita tárgya az volt, hogy a németekben megvan egy belőlünk teljességgel hiányzó tulajdonság: a vasakarat. Amilyen gyenge jellemek vagyunk, jól tesszük, ha nem is kezdünk ki velük, mert csak mi húznánk a rövidebbet.A beszélgetés csúnyán elhúzódott, és bevallom, unalmas is volt már. Csak az öreg Fjodor Afanaszjevics Vocsnyev hallgatott közülünk és minden figyelmét a tea betöltésének szentelte. Mikor ezzel a nagy lelki nyugalommal végzett munkájával elkészült és átvettük tőle poharunkat, Vocsnyev megszólalt:- Mostanig hallgattam, uraim, hallgattam és hagytam, hogy csépeljétek a szalmát. Tegyük fel, hogy a németek valóban erősebb akaratúak nálunk, pipogya alakoknál. Tegyük fel, hogy így van. De miért kell ezért kétségbe esnünk? Erre igazán a legcsekélyebb okunk sincs. Hogy miért nincs? Mert mind a ketten érezzük, hogy egyszer úgyis egymásnak megyünk.- És akkor mi lesz?- Elverik rajtunk a port!- A fenét!- De bizony cudarul helybenhagynak bennünket!- Hagyjátok csak, nem olyan könnyű bennünket helybenhagyni!