A vasváros [antikvár]

Részlet a könyvből: "Bamba Peterson ott ült Lonnie cellájában, amikor Lonnie visszajött az udvarból a Gyilkosok Cellasorába. Bamba Peterson elnyűtt, sovány kis ember volt. Amint ott kucorgott Lonnie fekvőhelyén és két karjával szorosan átölelt térdét és kimeresztette nagy, fakó szemét: pontosan olyan volt, mint egy magas ágon gubbasztó bagoly. Csakhogy - gondolta Lonnie - a bagolyról azt mondják, hogy bölcs, tehát egyáltalában nem olyan, mint ez a szánalmas alak, akinek igazán egy csöpp esze sincs. Még azt se tudja, miért akarják bíróság elé álltani. - Örülök, hogy visszajöttél - mondja Bamba Peterson. Lonnie lezöttyent mellé a ponyva-ágyra. - Hát persze, hogy visszajöttem, Carl. Hányszor mondjam neked, hogy nem mehetek el innen sehova! Hiszen folyton csak ezt hajtogatom! Meg azt, hogy neked is le kellene menned az udvarra. Hogy egy kis friss levegőhöz jussál! Hogy más emberekkel is találkozzál! De nem - te csak kitt ülsz, hogy visszajövök-e? Peterson mosolygott - tetszett neki Lonnie szóáradata. Előkotort zsebéből egy borítékot és kínálóan odatartotta Lonnie elé. Cigarettacsutkák voltak benne. - Szeretlek, Lonnie mondta. - Jó fiú vagy. Igen, az vagy. Lonnie megrázta a fejét. - Nem vagyok jó, Carl. Nézz csak ide! - Előhúzta azt a csomag cigarettát, amit az imént kapott Faulcontól. A csomag majdnem tele volt. - Tudod, mért nem vagyok jó? Mert meg se akartam neked mutatni, hogy mennyi cigim van. No, vegyél ki egyet."