A védő [antikvár]

A könyvtest kissé deformált.
Eseményekben gazdag hét évtized sokat látott, cselekvő tanúját szólaltatom meg a könyv lapjain: önmagáról, sorsáról, emlékeiről beszél, a Kárpátaljáról elindult igazságkereső gyerekemberről, a pesti Angol kávéházban a jövőről álmodó ifjú jogászról. Gábor Mózes a háborúból hadifogságba, onnan az orosz polgárháború forgatagába került. Ott volt az új eszmék hirdetőinek budapesti zászlóbontásánál, a magyar proletárforradalom honvédő seregének hadosztálypolitikai biztosa lett. Később a Komintern moszkvai titkárságának megbízásából végigutazta az első világháború utáni Európát, keletről nyugatra, délről északra, hogy segítse a forradalmi pártok megalakítását. Könyvem hőse izgalmas történeteket mond el találkozásairól a legendás hírű Csapajevvel, bajtársairól a magyar Vörös Hadseregben, köztük olyanokról is, mint Náday István és Werth Henrik, akik később Horthy vezérezredesei lettek; aztán védenceiről, bíróságok előtt álló magyar és ukrán forradalmárokról, a Verhovina éhező szegényeiről; hűségesekről és árulókról, felbujtókról, gyilkosokról, ártatlanul elítélt áldozatokról és a nemzetközi munkásmozgalom sok kiemelkedő, ismert és ismeretlen harcosáról. Közelebb a kilencvenhez, mint a nyolcvanhoz, fürge léptekkel, egyenes derékkal jár Budapest és Ungvár utcáin, terein; emberek épületek, könyvek, képek, szimfóniák emlékeztetik pályafutása viharos fejezeteire. Mint forradalmár és mint jogász mindig és mindenütt az igazat kereste, védelmezte.