A végzet [antikvár]

Részlet a könyvből: A mult század közepén, az emlékezetes negyvennyolcas szabadságharczot követő esztendők voltak a leggyászosabbak a magyar történelemben. Minden nemzeti erő leverve,, minden reménység megtörve... A nép, mint fényes álmot, nézte a multat, fásultan törődött a jelenbe és nem mert többé hinni a jövőben. A neves hazafiak, akik nem szenvedtek vértanú halált, vagy világnak mentek, vagy bujdostak az országban, ahol az idegen, évszázadok óta gyűlölt katalom örökre készült megfészkelni magát. Ezekben a szomorú időkben a legnagyobb magyar regényirónak, Jókainak nem egy regénye játszik, egyik meghatóbb, mint a másik. Ha egy kicsiny epigon ugyanezt a korszakot tollára meri venni, adassék neki jóakarat és elnézés. A magyar fölött ismét nehéz idők járnak, amelyeken, hogy mégis diadalmaskodva essünk át, nem árt újra meg újra visszatekinteni a múltba és tanulságot meríteni abból... Ez a mult, alig több ötven évesnél, megtanit arra, hogy egy titkos hatalomnak még mindig egyetlen célja Magyarországot alárendelt helyzetben tartani, szegényiteni, gyötörni... Csak fátyolt vetettünk erre a múltra, nem darócot, nem a felejtésnek adtuk át, csak a bocsánatnak... Szóljon tehát az emlékezés.