A vendég [antikvár]

Részlet a könyvből: Előveszi a sárga bőrkötésű noteszt, amit azért hozott magával, hogy feljegyezze benne a legfontosabb eseményeket - és gyorsan beleírja: «A francia határon süt a nap. 1938 március 26». Elégedetten dőlt hátra, lábát végignyujtja a szemközti ülésen. Elmosolyodik. Ez a napsütés jó jel. Végig az egész úton borús volt, esett, és abban a pillanatban, hogy a francia határra érnek, kisüt a nap. Őt üdvözli. Katalin nem tudja elképzelni, hogy az életben, vagy a természetben történhessék valami, ami nem közvetlenül neki szól. Minden csak díszlet, és az emberek statiszták. A szerepük aszerint váltakozik, hogy milyen vonatkozásban vannak vele. Mert annyira nagy jelentőséget tulajdonított nagybetűs «Én»-jének, sokra becsülte a véletlent. Miért találkozunk össze éppen ezzel, vagy azzal az emberrel és millió mással soha?