A vérbosszú I-II. [antikvár]

- Hm, igen, valószínűen ez az a hely - szólt mr. Burton H. Barnes, New-Yorkból, az igen régi és igen düledező kis vendégfogadó tiszteletreméltó kocsmárosához, Ajaccio tengeröblének partján, közel ahhoz a helyhez, ahol az út Bastia felé a sziget belsejébe kanyarodik, eleinte követi a Gravona-patakot a termékeny Campoloro narancs- és citromligetein keresztül, majd áthalad az olajfákkal és szőlővel benőtt dombokon, és belevész a gesztenyeerdőkbe, melyek a Monte del Oro lábát fedik. Alig lehet elképzelni határozottabb és feltűnőbb ellentétet, mint aminőt ez az ember és a környezete nyújtottak. Az 1882-ik év New-Yorkja bájos civilizációjának egy személyesítője állt itt Korzika barbár romantikájával és a középkori festői viselettel öltözött öreg kocsmárossal szemben, ki, anélkül, hogy figyelne a francia nyelvre, melyen mr. Barnes őt megszólította, lágy déli tájszólással kérdezte nagy kíváncsian: - A hely? Miféle hely, signor? - Az a hely, ahol ma reggel, amint elég világos lesz, hogy gyilkolni lehessen, párbajt fognak vívni. - Gyilkolni? Kit? Mit?