Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
A házmester-kisasszony a tükör előtt ült és puderezte magát. Az ablakon, mely a kapu alá nyilt, vajmi kevés világosság szürődött a szobába, de a kisasszony a homályban is elég jól boldogult. A puderezéshez különben is nem világosság kell, hanem púder, szokta Wéber papa mondani.
Hirtelen beszélgetést hallott. Megismerte a Korniss Géza hangját.
- Házmesterné, nincs egy kis fekete tintája ?
- Fekete? Azt hiszem, a miénk lila.
- De nekem fekete tinta kellene.
A házmester-kisasszony hamarosan begombolta a blúzát és átment a másik szobába. Korniss Géza elvörösödött, ahogy meglátta. Ahogy a nyitott ajtóban állott, az első pillanatban hátralépett, mintha menekülni akarna. De az ajkán már kiszökött a dadogó beszéd:
- Azt hittem, már elment az akadémiára. A leány minden zavar nélkül ment hozzá közelebb.
- Csak tizkor van órám. Mért nem jön be egy kicsit?