A verebek [antikvár]

Részlet a könyvből: A házmester-kisasszony a tükör előtt ült és puderezte magát. Az ablakon, mely a kapu alá nyilt, vajmi kevés világosság szürődött a szobába, de a kisasszony a homályban is elég jól boldogult. A puderezéshez különben is nem világosság kell, hanem púder, szokta Wéber papa mondani. Hirtelen beszélgetést hallott. Megismerte a Korniss Géza hangját. - Házmesterné, nincs egy kis fekete tintája ? - Fekete? Azt hiszem, a miénk lila. - De nekem fekete tinta kellene. A házmester-kisasszony hamarosan begombolta a blúzát és átment a másik szobába. Korniss Géza elvörösödött, ahogy meglátta. Ahogy a nyitott ajtóban állott, az első pillanatban hátralépett, mintha menekülni akarna. De az ajkán már kiszökött a dadogó beszéd: - Azt hittem, már elment az akadémiára. A leány minden zavar nélkül ment hozzá közelebb. - Csak tizkor van órám. Mért nem jön be egy kicsit?