A véres mesgye [antikvár]

Részlet a könyvből: "A torony őrültje Kárándi bácsi, az álmosdi református templom öreg harangozója kora reggel elindult faluvégi kis házikójából, hogy Isten dícséretére s a virradó nap örömére megkondítsa a vén harangot, amely már negyven esztendeje az ő ösztökélésére zendült bele a kis falu csöndjébe. Még alig pirkadt, amikor a görnyedt öreg kilépett háza kiskapuján, amelyet gondosan bereteszelt maga után, hogy el ne csavaroghasson az udvarból az aprójószág. Az útszélen, a csimpajkodó burjánon még ott csillogtak a hajnali harmatcseppek, a község legelője felett pedig, amely a félarcú utca egyetlen fehérlő házsorával szemben terült el, még lustán terpeszkedett a koratavaszi köd, amelyen alig-alig szüremlett át az ébredező, álmos nap fénye. A ködös félhomályban a sáros úton, int imbolygó kísértetek, úgy tűntek fel a munkába bandukoló zsellérek és gazdák; szótlanul mentek a földekre, hogy megint megkezdjék az örök harcot az életért s a tunya, homokos humuszt termékeny ébredésre korbácsolják."