A vestaszűz [antikvár]

A Fórum márványpalotái fehéren szikráztak a délelőtti napsütésben. Jupiter Stator templomának gigantikus homlokzatát aranykévékben érte a nap. A vesta-templom hűs fehér oszlopcsarnokában fáradtan és ernyedten hulltak alá az oszlopfőkről a virágfüzérek. Az arany mérföldkő sugározva állt ki a földből, mint valami lángoszlop, duzzadó önérzettel hirdetve, hogy itt, a Fórum sarkában van a világ közepe, ide fut össze a világ minden útja, itt kezdődik minden út, minden élet s minden a világon, arany, márvány, érc, bronz, művészet, erő, hatalom és virág csak azért van, hogy annál nagyobb legyen az Urbs, a Város, Róma ... A szenátus palotájának lépcsőin szennyes tömeg gomolygott. A ragyogó palota és a szikrázó Fórum csodálkozva nézte a rongyokat, amelyeket a Tiberisen túl levő városrészek lakói hoztak ide, hagymaszagukkal, keserű dühükkel és mocskos szájukkal. A tömeg hullámzott és tajtékzott, mint tavasszal a szent Tiberis, mikor szőke hullámait piszkos sárgára festi az ár és tehetetlen dühében megnyalja a márványpalotákat...