A vezérbika emlékiratai [antikvár]

Részlet a könyvből: "Áldás, Békesség. Barátság! Bajah-üle-ségám! A nagy hindu fakír, mindenek tudója, sőt nem egy bámulatos esemény mozgatója (amiket naiv halandók csodáknak neveznek, holott a természet titkos erőinek egyszerű igénybevétele az alapjuk)... szóval a nagy Bajahüle-ségám tanúskodjék Mellettem, hogy amit itt tiveletek közlök, szó szerint igaz. Én egy szarvas, egy szarvasgím elköltözött lelke vagyok. Hogy itt szólok hozzátok, annak kétségkívül nyomós oka van. Életem és halálom nem mindennapi élet és halál. Ellenben csupa tanulság, példázat és érdekesség. Népem vezére voltam. Persze ez mit sem mondana különben. Hiszen tökkelütött marhák is kerülnek közösségek élére. Buhh! De hány! Ám Én különös körülmények, előzmények és következmények forgatagában jártam meg pályámat. Ez okvetlen méltóvá teszi a megörökítésre azt. Ha pláne hozzáfűzöm, hogy a sorsom különössége folytán még az okok is egészen mások, amelyek Engem szarvasnépem vezérévé löktek föl? Akkor éppenséggel kikerekedik annak indoka, miért tartanám kárnak, ha életem története ismeretlen maradna. Vezérbikává általában, ősidők óta, a legöregebb és legduhajabb gím szokott lenni. A szellemi felkészültség abszolúte nem számít. Sőt bizonyos vonatkozásban jobban beválik ezen a polcon a sötétagyúság. Erről sok alkalmam lesz még csevegni az elbeszélés folyamán."