A vezír elefántja [antikvár]

A kiadói borítója kissé szakadozott, enyhén foltos.
A svéd Akadémia döntése, amely az 1961-es irodalmi Nobel-díjat a jugoszláv Ivo Andrićnak ítélte, csak azokat lepte meg, akik még nem találkoztak írásaival. A kiemelkedő szerb író életműve európai jelentőségű, de különösen sokat mondhat a magyar olvasóknak. Finom szövésű, költői ihletettségű írásainak epikus fojtottságával, az egyszerűség és a pompa csodálatos harmóniájával jelenti meg előttünk a kegyetlen török elnyomás alatt sínylődő, a Kelet és a Nyugat összecsapásai közt őrlődő kelet-európai népi világot. Írásainak finom erotikája, alakjainak egészen sajátos, olykor a fatalizmushoz közel álló lelkivilága, életfelfogása, ezeregyéjszakai, keleties hangulatokat idéz. Realista alkotói módszere, elbeszéléseinek sajátos ritmusa a korszerű lélektan emberismereti módszereivel párosulva Andrićot a legjelentősebb mai írók sorába állítja. Kötetünkben a nagy történeti novellák füzéréhez néhány pszichologizáló, mai vagy közelmúltbeli rajz csatlakozik: egy-egy feszült pillanat, emlékkép, arckép felvillantása. A válogatás ilyenformán Andrić egész életművének keresztmetszetét adja.