A világ vége [antikvár]

Részlet a könyvből:Nagy embertömeg hemzsegett azon a márványhídon, mely a híres tudósok és bölcselők szobrai által szegélyezett rennes-i és louvre-i utakat összeköti s nagyszerű sétahely gyanánt vezet a Tudományos Intézet uj kapujához. Kiabáló tömeg hömpölygött a járdákon, kiáradva minden mellékutcából és a kapu felé tolakodva, melyet már jó idő óta ostromlott a tengersokaságnak egyik hulláma. Soha az Egyesült Európai Államok alkotmányának kihirdetése előtti időben, ama barbár korban, amikor még az erőszak uralkodott a jog fölött, a katonauralom kormányozta az emberi nemet s a háboru gyalázatos fenevadja fogyasztotta a nagy emberiséget; soha a nagy forradalmi fölkelések, vagy a hadüzenetek izgalmas napjaiban nem volt ilyen zajos képe sem a képviselőház környékének, sem a concorde-térnek. De ez a mostani jelenet nem hasonlított ahhoz a régihez sem, amikor egy-egy zászló alá gyülekezett rajongó csoport valamely fegyvertény végrehajtására indult, kísérve a kíváncsiak és léhűtők csoportjaitól, akik látni akarták "mi történik".