A világpók [antikvár]

Azok az emberek, akik keresnek valamit, nagyjában két különböző úton járnak. Manapság jobban szemünkbe ötlik ez, mint régebben. A legtöbb ember a lihegő tempó útjára tér. Ez az út tele van olyan emberekkel, akik sohasem pihennek meg. Képzeletük belekóstol mindenbe a világon ég és föld között. Érzékeiket átengedik a perc idegingerlő izgalmainak. Azt hiszik, hogy az igazi életet élik, pedig életük csak a látszat világának élete; összecserélik a lényegtelent a lényegessel és mindennél jobban a dolgok csillámló felszínét imádják, a maga tünékenyen változó képeivel. A pillanat heves sóvárgása emészti őket és fantomokat hajszolnak, amelyekből a szenzáció titokzatos ereje árad. Közölük a legjobbak azt hiszik, hogy szavakkal átformálhatják a világot. Született kalandorok, mert van fantáziájuk.