A virágok költője [antikvár]

Részlet a könyvből:Szelíd nyári alkonyaton, zöld bársonyos domboldalon, egyszerű falusi templomocska mellett állottam.Körülöttem Gömör bűbájos vidéke. Mosolygó, aranytermő sikság. Koszorús halmok. Dalos ligetek.Fejem fölött megcsendült az esteli harang lágy éneke. A madárcsicsergés elhallgatott.A levegőben fűszeres illat és áhítatos csend.A leáldozó nap egy virágos sírhantot hintett tele búcsúcsókjaival. A sírkő aranybetüi csillogtak az esthajnal fényében.Levettem a kalapomat s meghatva olvastam a márványemlék feliratát:Lágyan öleld hű dalnokodat s ti szeretti, virágok!Üljetek ágya köré, mondani méla regét...Mély megindulás fogott el. Hanván voltam, Tompa Mihály síremléke előtt.Itt alszik a költő, a virágoknak s az emberi szív legszebb virágának: a honszeretetnek költője. Aki megértette fű, fa, virág nyelvét s elmondta meséjüket csengő rímekben. S megértette az anyaföld szive dobogását is; s eldalolta megható, megrázó hangokon: mi fáj a haza földének, melyen épp akkor zúgott végi az ellenség vad rohanása.